A mai napon a következő döntést hoztam:

Fel fogom jelenteni a metró aluljárójában kürtöskalácsot áruló eladókat, céget, és mindenkit, aki hozzájárult, hogy üzletet nyisson.

Vádolom őket azzal, hogy előre megfontoltan, folyamatosan, erőszakosan kínozzák az ártatlan, gyenge akaratú, önmagát megvédeni szinte képtelen áldozatot.

A tényállás a következő: Az orvos szerint 15 kilogrammal többet mutat a mérleg, mint amit a koromnak, magasságomnak és egészségi állapotomnak megfelelően kellene mutatnia. Én, mint szófogadó, becsületes állampolgár, mindent elkövetek azért, hogy az orvos előírásának eleget tegyek.

A következő lépéseket tettem meg a jó ügy érdekében:

Első lépés: eldugtam a mérleget otthon.

Második lépés: szóltam a férjemnek, hogy fogyni kellene (nevetve fogadta az ötletemet, de azért szurkol nekem).

Harmadik lépés: megnéztem több YouTube videót a fogyás módjairól, a különböző technikákról, a böjtölésről.

Negyedik lépésként recepteket kerestem a videók javaslatai alapján.

Ötödik lépés: időt adtam magamnak, hogy felkészüljek.

Hatodik lépés: megállapítottam, hogy még nem készültem fel, ezért újabb időt adtam magamnak.

Hetedik lépés: elkészítettem a tervet a fejemben: sokkal több zöldség, gyümölcs, kevesebb kenyér és semmi sütemény.   

Nyolcadik lépés: kitűztem a kezdő dátumot: 2024. augusztus 5.

Kilencedik lépés: Eljött az első nap: 2024. augusztus 5., hétfő: Sportosan átugrottam a reggelin. Majd elbuktam.

Én, az ártatlan, fogyókúrába kezdő és lelkes éhező vettem a metró aluljárójában egy kürtöskalácsot, mert annyira csábított az egész aluljárót betöltő illata, és mert tudtam, nem hoztam magammal ebédet (csak gyümölcsöt, hiszen fogyni szeretnék) és este is csak párolt zöldség vár otthon és mert egyébként imádom ezt a kalácsot, és eddig észre sem vettem, hogy milyen ellenálhatatlan a fűszeres aromája és nem is kellett sokat sorba állnom érte, még a munkahelyemre is simán beértem (hirtelen ennyi érv jutott eszembe, amellyel akkor a tettemet megvédtem).

Öt perc alatt befaltam a forró, puha, fahéjas kalácsot, még mielőtt a munkahelyemre valóban megérkeztem volna.

Most pedig rám tört a lelkiismeret-furdalás, hiszen mennyi mindent megtettem azért, hogy teljesítsem az orvos kérését, amit az én érdekemben kért, és az első nap elbuktam. Ám nem én vagyok a hibás, hanem az, aki engedte, hogy a kürtös kalács létrejöjjön, megvalósuljon, eladhatóvá váljon és épp az én utamba kerüljön. Szóval mindenki hibás, és én vagyok az áldozat ☹