Petra kilenc évesen döntötte el, hogy orvos szeretne lenni.  További éveit arra szánta, hogy a legjobb eredményeket érje el az iskolában, a legtöbb tudást szívja magába. Félredobott mindent, nem járt koncertekre, moziba, nem bonyolódott szerelembe, olvasott, tanult, hiszen a CÉL lebegett a szeme előtt: bejutni az orvostudományi egyetemre.

Tizenkilenc évesen elérte célját, csakhogy kiderült, nem elég, hogy felvették, a kollégiumra, a tankönyvekre, a mindennapi megélhetésre pénzre van szükség, sok pénzre. Szülei egyszerű, őszinte, dolgos munkásemberek voltak, nem akarták, hogy lányuk adósságba verje magát, arra biztatták, dolgozzon a tanulás mellett.

Petra konzumhölgy lett.

És itt kezdődik az ő bonyodalma és az enyém is.

Szexuális tartalma van a regényemnek? Igen! 18-as karika, fólia és nem tudom, mi az, ami még kellene rá, hogy árulni lehessen?

A könyvben részletek vannak a konzumhölgyként megtapasztalt pillanatairól, igen, szexuális leírásokat tartalmaz, ugyanakkor Petra gondolatairól, fejlődéséról szól a történet. Végigkísérheti az olvasó a főhős gyötrődését, félelmeit, kétségeit, azt az utat, amíg eldönti, hogy többet ér e a becsülete, a teste, az élete, mint a gyermekkori célja.

 Hol lehet meghúzni a határt, és ki az, aki vakon, ismeretlenül rámondja az írásomra: ez bizony fóliát igényel?

Azért csatlakozom a #szabadirodalmat mozgalomhoz, mert azt gondolom, hogy az olvasó pontosan el tudja dönteni, hogy egy könyv, amit kézbe vesz, neki való e, akarja e olvasni, vagy leteszi, mert neki talán túl sok benne a szex, az illetlen szavak, az erotika. Szeretném, ha az olvasónak lenne lehetősége eldönteni, hogy Petra lépése, amikor konzumhölgynek állt, megfelelő volt e, megérte-e az életének, a becsületének egy részét feláldoznia a pénzért.  Ezek olyan kérdések, amiken az olvasó elgondolkozhat és nem olyan, amitől másnap luxuskurvának áll. Ezek az írások nem ártanak. Szórakoztatnak, kicsit tanítanak, de semmiképp nem ártanak. Engedjük, hogy az olvasó döntsön!