Lehet, hogy többen is tudjátok már, úgy döntöttem,  minden írásomat megjelentetem és elérhetővé teszem az érdeklődők számára. Nem emlékszem pontosan, mi motivált erre a lépésre; talán az, hogy hirtelen két új kézirat született, talán az, hogy az új munkahelyemen lelkes olvasók vettek körül, vagy esetleg egy betegség, amely elgondolkodtatott, és ráébresztett, hogy anélkül is továbbléphetek egy másik életbe, hogy a könyveimet megosztottam volna az olvasókkal.

A lényeg az, hogy elővettem a régi kéziratokat és dolgozom azon, hogy mindet átszerkesztve és borítóval ellátva hamarosan a kezetekbe adhassam őket e-könyv formájában. Ehhez segítséget is kapok: egy lelkes, bíztató csapatot, akik olvassák, szerkesztik, és illusztrálják a műveimet.

Az első könyv, amelyet elővettem és amin már dolgozunk, "Az érem mindkét oldala" címet viseli.

Elhoztam nektek a történetet, amelyből a regény készült.

Barátokkal beszélgettünk könyvírásról és felmerült a kérdés, hogy miből pattan ki a történetünk alapja. Elmondtam, hogy nekem egy gondolat, egy helyzetkép, vagy akár egy fél mondat is beindíthatja a fantáziámat, forgatom kicsit magamban, és ha megfog, utána nem enged, amíg ki nem írom magamból.

Egyik társunk kapott a lehetőségen, és ajánlatot tett:

– Hallottál a debreceni gyógyszerészről, Júliáról? – kérdezte. – Az lenne a jó sztori, ha róla írnál, bár nem tudom, hogy meg mernéd-e írni.

– Nem is hallottam róla! – csodálkoztam, hiszen debreceni létemre, talán illet volna. Ám a kihívás is benne volt a mondatában, ezért felkeltette még jobban a kíváncsiságomat. – Mesélj róla, ki az a Júlia?

– A nő fenntart egy olyan hölgytársaságot, akik szívesen fogadnak férfiakat és elégítik ki a… hogy is mondjam, különleges elvárásaikat – mesélte nevetve a barátom. – Ez egy eléggé zártkör, és drága mulatság, de igencsak van rá igény. És a lányok is válogatott, igényes, intelligens hölgyek. Van, aki pénzért, van, aki szórakozásból csatlakozott Júlia csapatához, de olyanról is tudok, aki ebből fizette az egyetemét.

– No, beindult a fantáziád? – kérdezte a harmadik beszélgetőtársunk.

Nem válaszoltam, csak mosolyogtam, és hagytam, hogy más téma felé tereljék a beszélgetés. Másnap viszont felhívtam az „informátor” barátomat, kértem meséljen még egy kicsit Júliáról. Nem csak róla, a ketrecharcosokról, az akkori debreceni droghelyzetről is mesélt, majd lehetőséget teremtett, hogy közelebbről is megismerkedjek egy kicsit a történet szereplőivel. És akkor már megállíthatatlanul beindult a fantázia. 2015. évet írtuk. Novemberben a Publio Kiadó oldalán megjelent az Érem mindkét oldala című könyv, amihez az ihletet nyújtó a nevét is adta, így került mindkettőnk neve a kötet elejére.

2024-ben ez a könyv is új szerkesztést, új borítót kap. Ezen dolgozunk néhányan, és nemsokára elérhető lesz ismét e-könyv formájában az újraszerkesztett történet.