Az idős asszony jelenség volt. Már akkor felhívta magára a figyelmet, amikor fellépett a buszra. Olyan hangosan köszöntötte a sofőrt, hogy arra mindenki felkapta a fejét, még a busz végében ülő fiatal társaság is, akik gyermekes vihogással fogadták a műsort. Az idős nő köszönt a busz utasainak is, mintha falun, a boltba ment volna be.

Üdvözölte az idős férfit, aki az első ülésen ült, megbeszélték, hogy éppen csütörtök van, de nem mondanak csütörtököt, csak azt, hogy péntek előtti nap. Ezen jól elnevetgélt a néni, majd tovább haladva a busz belseje felé megdicsérte egy három évkörüli kislány barna copfját, és az anyukáját is, aki szép frizurát készített a lányának, majd leült a mögöttük lévő kétszemélyes ülés egyikére.

A busz elindult, és minden visszaállt volna a szokásos rendbe, de megszólalt a következő megállót bejelentő robothang, melyből megtudtuk, hogy a Lavotta utca megálló következik.

Az idős asszony énekelni kezdett. Középen álltam, így alig hallottam, hogy mit dúdol, de hirtelen felugrott a helyéről, az előtte ülő kislányhoz és anyukájához pattant, és hangosan énekelni kezdett.

–  Álmodj, álmodj szív tovább, az élet úgysem más, mint egy csodacsalfa délibáb…

Kellemes hangon énekelt, de meglepő volt a cselekedete. A kislány félénken az anyjához bújt, aki zavartan fordult a nénihez.

– Nem ismerjük ezt a dalt! – mondta elutasítóan.

– Hát ez a Lavotta szerelme! – magyarázta a néni és újra kezdte a dalt:  –  Álmodj, álmodj szív tovább, az élet úgysem más, mint egy csodacsalfa délibáb, ha majd kinyílik két bús szemed, de fáj az a mesemúlt, mi volt, ami vele múlt, mit szíved soha el nem felejt.

A busz végében a srácok pukkadozni kezdtek a nevetéstől. A néni alacsony volt és vékony, rövid ősz haja és ráncos arca jelezte korát, azonban olyan gyorsan keresztül szaladt a buszon a fiúkhoz, hogy mindenki meglepődött. Főleg a fiatalok.

– Ismeritek ezt a dalt? – kérdezte a fiataloktól, akik csodálkozva néztek rá. – Lavotta szerelme!  – árulta el a szavukat kereső srácoknak – Tudjátok, ki volt Lavotta? És ki volt a szerelme, a cigánylány? – faggatta tovább őket. – Lavotta János, olvassatok utána! – bíztatta a hozzá képest gyermek hallgatóságát. Kedvesen beszélt, nem kioktatóan, bár nem mosolygott, komolyan vette magát és mindazt, amit mondott. Nem várt választ, visszaszaladt a busz közepére, rám nézett.

– Te hallottál Lavotta szerelméről, igaz? – kérdezte, bólintottam, rámosolyogtam. A néni mintha ettől boldoggá vált volna, újra dúdolni kezdett és visszaszaladt a korábbi helyére, ahol a táskáját hagyta.

A busz megállt, ajtók nyíltak, fiatal, talán húsz éves lány szállt fel, leült a dúdolgató nénivel szembeni székre. Fülében füles, kezében telefon. A busz elindult.

A dal végére érő néni felpattant ismét a helyéről, átszaladt a fiatal lányhoz, leült mellé.

– Tudod, ki volt Lavotta? – faggatta őt is. A lány zavartan nézett rá, majd kihúzta a füldugót a füléből.

– Mit tetszett mondani? – kérdezte udvariasan.

– Lavotta János! Tudod, ki volt ő? Zeneszerző volt és egy nagyon pajkos férfi, szép cigánylányok voltak a szeretői.

– Értem! – válaszolt talpraesetten a lány. – Most már tudom!

– Akkor jó! – nyugodott meg a néni, felpattant és újra a saját helyére szaladt, dúdolgatott tovább, miközben a busz vitt minket tovább a céljaink irányába.

A következő megállónál a srácok leszálltak, egymás közt nevetgélve a buszon történteken. Az ajtók záródtak volna, de a néni hirtelen felpattant, felkapva a csomagját a buszvezető felé szaladt.

– Várjon, hazaértem, le kell szállnom! – közölte. A buszvezető visszanyitotta neki az ajtót, de a néni nem szállt le, a zsebében kezdett keresgélni, majd egy cukorkát húzott elő és odanyújtotta a sofőrnek.

– Legyen magának is szép napja! – mondta, majd lelépett a járdára.

A busz lassan indult, én még néztem a nénit, ahogy kissé meggörnyedve, magához szorítva a táskáját szinte szaladt a tízemeletes bérház felé. Elgondolkoztam azon, hogy vajon otthon várja valaki? Van e ott, a bárház egyik lakásában egy társa, akinek elmesélheti, hogy hazafelé úton, a buszon, eszébe jutott valamelyik régi szép emlékéből Lavotta szerelmének dallama és a hegedűművész, Lavotta János? És elgondolkoztam azon, vajon rajtam kívül melyik utas fogja megkeresni az interneten, hogy kiről és miről beszélt a néni. Mert abban biztos voltam, hogy senkinek nem volt fogalma aznap a buszon, hogy miért létezik Kőbányán egy Lavotta utca elnevezésű buszmegálló, kivéve az idős nénit, aki szokatlan stílusban, de megosztotta velünk ezt a tudását.

Ti tudjátok ki volt Lavotta János, a bájoló hegedűs? Utána néztem, egy kis infó nektek is: http://www.kosakaroly.hu/irasok/lavotta-j/lavotta-j.html 

vagy : https://cultura.hu/kultura/lavotta-janos-a-verbunkos-zene-egyik-uttoroje/