Egymás mellett ültek, karjaik egymásba fonódása jelezte, összetartoznak. Vonásaikat figyelve nem fedeztem fel hasonlóságot köztük. Az egyikük fiatal diáklánynak tűnt, a másikuk idős, nyugdíjas hölgynek. Talán nem is voltak rokonok. Együttesükből mégis sugárzott az összetartozás, a szeretet. 
A lány gyakran nézett idős társára, ilyenkor arcán az aggódás jelét véltem felfedezni. Amikor tekintetük találkozott, összemosolyodtak. Egyszer még a homlokukat is összeérintették. Csak egy pillanatra, de abban a mozdulatban benne volt minden, amire csak ember vágyhat. Törődés, aggódás, együttérzés, szeretet.

Jó volt nézni őket. Az én szívem is megtelt a tőlük csent érzésekkel, de tudtam, ettől a köztük lévő összhang, harmónia egyáltalán nem csorbult.

A képet a Pinterest-ről emeltem át. Látva a képen szereplő embereknek az arcát, még többre becsültem azt az élményt, amit ma reggel kaptam a két ismeretlen utazótól.