Anyák napja

Gyermekkoromban hajnalban keltem és virággal borítottam édesanyámat május első vasárnapjának reggelén. 

Megnőttem, anya lettem és úgy gondoltam időm sincs arra, hogy ránézzek az anyámra. 

Megöregedtem és ma már tudom, mást se adhatok édesanyámnak csak időt. Nem az ajándék számít. Elmegyek hozzá, leülök mellé és meghallgatom. Elmondja gondolatait, beszél mindennapjairól. Nem érdekesek ezek a dolgok számomra, nem fontosak, nem is érdekelnek, mégis van türelmem és szánok rá időt. Tapasztalataim szerint ez a legnagyobb ajándék, amit adhatok neki. És nem csak ezen az egy napon.

Szánjatok időt édesanyátokra, sőt az édesapátokra is. Üljetek melléjük, amíg tehetitek. Hallgassátok meg mindennapi gondjaikat, gondolataikat, vagy csak ücsörögjetek velük, amíg ők elszöszmötölnek körülöttetek.