A rokkantkocsis lány elnézést kérve, de határozottan foglalta el a számára kialakított helyet a metrón. Igaza volt, készségesen pattantam fel a lehajtható székről. A következő megállóban babakocsival érkezett egy nő, tudomásul vette, hogy a kocsinak kialakított hely foglalt, jobb híján megállt az ajtó előtt. Az utána felszálló utasok hangosan morogtak miatta. A mozgáskorlátozott lány addig helyezkedett a saját maga által irányítható székkel, amíg helyet tudott adni a babakocsinak is, így helyre állt a béke. Már ez a lépése is nagyon szimpatikus volt számomra, de ami ezután következett, az szerintem mindent felülmúlt.
Az anyuka angolul fordult hozzá és útba igazítást kért. A lány, a magyarokra szerintem annyira jellemző módon, értette a kérdést, de nem használva a nyelvet, eléggé nehézkesen válaszolt. A nő azonban nem értette a választ, így a lány a telefonját vette elő és felhívta az apját, tőle kérve segítséget. Az apa is csak “törte” az angolt, de elmondta, amit a lánya kért, miközben sűrűn elnézést kért a gyenge angol tudásáért, és amiért nem tudja jobban elmagyarázni. A nő azonban megértette a választ, nagyon köszönte.
Ismét helyreállt a rend, egy ideig magammal voltam elfoglalva, majd hallottam, hogy a lány próbálja jelezni a nőnek, hogy a következő állomáson kell kiszállnia a metróból. Mivel magyarul beszélt, az anyuka megint csak nem értette. Nekem beugrottak a helyes szavak, odafordultam és segítettem. Mindketten megköszönték, ám ekkor a lány elkezdte magyarázni, hogy ő is arra megy, elkíséri. Segítséget kérve nézett rám. Ez a mondat azonban már messze meghaladta az én tudásomat is, csak szavak jutottak eszembe, a lány is tett hozzá valamennyit, majd felénk fordulva egy nyugdíjasnak tűnő, igen idős néni egészítette ki az angol tudásunkat újabb szavakkal. Végre a nő megértette, hálásan bólogatott.
Néztem, ahogy a mozgáskorlátozott lány és az édesanya a gyermekével együtt elhagyják a metrót. Jó volt látni őket, ahogy tovább „beszélgettek”, igyekezve megérteni egymást. Ilyenkor mindig arra gondolok, milyen jó lenne, ha több nyelvet ismernénk és beszélnénk is, ha mernénk megszólalni, segíteni, ahogy ez a lány tette itt, előttem.
