A rettegés hajnala - novellagyűjtemény
Kate Pilloy: Most már tudod, mennyire szeretlek!
A teaház sejtelmes fényében Tibor helyet mutatott Eszternek. A lány elfogadta a felkínált párnát, leült és várta, hogy Tibor is mellé telepedjen. Két hónapja ismerték egymást. Akkor történt, hogy Tibor a kezdő salsa csoport táncóráját végignézve felajánlotta Eszternek, hogy induljanak együtt a z amatőr kubai tánc bajnokságon. Eszter csodálkozott, nem értette, miért, de Tibor nem magyarázkodott, a felcsendülő dallamra táncba vitte, a salsa minden lépését ismerve vezette a lányt, ő pedig mint egy kecses hattyú, forgott körülötte. Nem számított, hogy ismeretlenek számára a lépéseket, a fiú vezette, ő pedig úszott a boldogságban. Már nem várt magyarázatra.
Régóta erre a lehetőségre vágyott, imádta a táncot, érezte a zenét. És most, 24 évesen, mikor már lemondott arról a gyermekkori álmáról, hogy valaha táncos lehet, megtörtént a csoda. Az eltelt két hónapban minden nap gyakoroltak. Tibor tanította, segítette, dicsérte. Udvarias volt és elegáns. Eszter pedig az elmúlt két hónap minden napját élvezte.
És most itt voltak, kettesben, az első randin. Eszter úgy érezte, ez már nem a táncról, ez kettőjükről szól. Nézte a felette magasodó férfit, ahogy megigazítja a kabátokat a fogason. Tibor kissé kopaszodó, pocakos, szemüveges fiúként nem volt kifejezetten szép férfi, de Eszter annak látta. Kedvessége és udvariassága felülírt minden férfi-ideál elképzelést, ráadásul Eszternek ő hozta el a gyermekkori vágyálmot, így nem számított a kopaszodás, a pocak, az izgága tekintet. Tibor elrendezte végre a kabátokat, leült Eszter mellé, elnyúlt a kényelmes babzsákon. A pincérnő szinte azonnal megjelent, gyertyát gyújtott a keskeny teázó asztalkán, itallapot nyújtott át. Mikor magukra hagyta őket, Tibor megszólalt:
- Azért akartam veled találkozni, mert szerettem volna elmondani neked egy fontos dolgot – kezdte. Látva, hogy Eszter rá emeli tekintetét, zavartan kezébe nyomta a teaház ajánlatát. – Na, válassz közben! – szólt a lányra, de ő a fiúra szeretett volna figyelni, nem túlzottan érdekelte a teaválaszték. Tibor folytatta:
- Szerettem volna, hogy tudd, az én döntésem volt az, hogy az elmúlt két hónap minden napján tudtunk találkozni. Mert ha én nem így döntök, akkor most például nem ülünk így kettesben.
- Tudom, persze, hisz te bárkivel indulhattál volna ezen a versenyen, és nagyon köszönöm neked, hogy ennyit gyakoroltál velem! – helyeselt Eszter.
- Nem erről van szó! Csak azt akartam, hogy tudd, ez az én döntésem volt. - Tibor jelentőségteljesen nézett rá, kis szünetet tartva nyomatékosította szerepét a kapcsolatukban. - Szóval ezt én akartam így! - ismételte. - Persze tudom, hogy te is választhattál volna mást, például Krisztiánt – tette hozzá, miközben az itallapba olvasott. Eszter meglepődött.
- Krisztiánt? – kérdezte. Eszébe sem jutott eddig az a fiú.
- Igen! - a fiú lazának próbált mutatkozni, de hangsúlyából kitűnt, ez a téma fontos számára. - Tudom, hogy ő egy nagyon helyes férfi és van egy bizonyos kisugárzása, ami vonzóvá teszi...
- Nem is gondoltam rá! – vallotta be Eszter.
- Krisztián egy jelenség! – folytatta Tibor, meg sem hallva a lány szavait. - Ahol ő megjelenik, ott azonnal a társaság középpontjába kerül. Ha együtt vagyunk, én mindig csendben maradok a háttérben, mert nem tudom felvenni vele a versenyt! Tudom persze, hogy én is helyes vagyok, jó vágású, férfias, de Krisztiánnak van egy kisugárzása, ami tánc közben, a mozgásában is megmutatkozik.
Eszter meglepődve nézett Tiborra, nem tudta, mit mondhatna, nem is értette, hol tart a férfi.
A pincérnő ismét megjelent.
- Én még nem döntöttem! – mondta neki Eszter. A nő elfogadta válaszát, visszavonult.
- Én még nem döntöttem! – nyávogta Tibor, Eszter hangját utánozva.
- Most miért vagy ilyen? – csodálkozott rá, hisz eddig Tibor mindig udvariasan, kedvesen viselkedett.
- Csak olyan furcsán mondtad! – visszakozott a férfi. - Egyél nyugodtan valamit, lehet pizzát is rendelni, bár nem hiszem, hogy itt bárki szeretne pizzát enni.
- Nem kérek pizzát! – utasította el a lány. – Annyi minden van itt, nem tudom, melyik teát válasszam.
- Bármelyik jó! – vont vállat Tibor és letéve az itallapot a lány felé fordult. – Szóval azt akartam csak mondani, hogyha úgy döntesz, hogy Krisztiánnal kavarsz vagy vele jársz vagy ilyesmi, az nem baj! – mondta és a lány szemébe nézett. – Nekem mondjuk öngyilkos, de nem baj, mert én csak nyerhetek rajta.
- Miről beszélsz?! – ült fel a lány a nagy párnán. – Ezt hallgatni sem bírom!
- Én csak Krisztiánról és a táncról beszélek!
- Engem nem érdekel most se a tánc, sem Krisztián! - vágta rá a lány kissé idegesebben, mint ahogy szerette volna. Nem akarta megbántani Tibort, de nem értette, miért beszél a fiú ezekről a dolgokról. Tibor látta, hogy Eszter ideges lett a mondandójától, felült, átölelte. A lány viszonozta az ölelését, jól esett neki, hogy a férfi ismét figyelmes és kedves.
Folytatás a könyvben
Frissítés:
