Arra gondoltam, megörökítem itt néhány sorban a saját butaságom miatt elindított lavinát, amely odáig jutott, hogy ma már harcnak élem meg a helyzetet. Mint hadvezér, taktikázom és keresem az újabb és újabb fegyvernemeket, bár a célom nem a térdre kényszerítés, csak az, hogy ismét hozzájuthassak a Facebook oldalamhoz. Ámde kezdem az elején ezt a mesét

2013 év elején jelent meg a Hazug igazságok című regényem. Ekkor találtuk ki néhányan, hogy milyen nagyszerű lenne, ha Kate Pilloy amatőr írónőnek lenne egy saját Facebook oldala. Akkor is elég tudatlan voltam a Facebook rejtelmeit illetően, de egy oldal létrehozása nem volt mégsem nehéz, a saját Facebook fiókomból indítva készítettem el a Kate Pilloy oldalt. Úgy gondoltam, hogy ezen az oldalon megosztom a saját írásaimat, könyveimből egy-egy részletet, vásárolható könyvem, vagy bárhol megjelent írásom reklámoldalát. Ezen az oldalon szerettem megosztani a különféle pályázati kiírásokat, de szívesem mutattam meg írótársaim vagy költő barátaim verseit is. Viszont nem szerettem volna keverni a magánéletemet és az írói énemet, és úgy tűnt ez egy nagyszerű megoldás minderre.

Ebben az évben, májusban közzétettem egy eseményt, amin én is részt vettem, azonban ekkor láttam, hogy nem Kate Pilloy-ként tettem közzé, hanem a fiókom nevében. Keresgéltem a megoldást, és megtaláltam az adminisztrátori beállításokat. Gondoltam, itt lesz több lehetőség, arra, hogy mint adminisztrátor, mit tudok tenni, ki láthatja a közzétevő nevét, ekkor nekem evidens lett volna, hogy Kate Pilloy szerepel ott és lesz lehetőségem így beállítani. A beállítás, sajnos nem sikerült, sőt, egy kattintással kitöröltem magam az adminisztrátorok közül. Más adminisztrátora pedig nem volt az oldalnak, így igen, most lóg a levegőben az oldal, és nincs gazdája.

Két napomba került, amíg megértettem, hogy nincs mire várni, itt én bizony nagy hibát követtem el, tehát tennem kell valamit. Napokig keresgéltem a súgó oldalán, a saját fiók oldalamon, az interneten, kérdeztem ismerőseimet, ám végül magam megtaláltam azt a helyet, ahol beszélgetésbe kezdhetek a Facebook segítőivel. Ma sem tudom egyébként, hogy találtam rá, de sikerült, így írtam – magyarul – egy levelet, amelyben részleteztem a történteket és a kérésemet, miszerint engedjenek vissza az oldalamhoz.

Perceken belül érkezett a válasz – angolul, de hát a gmail fordít, így megértettem, hogy milyen iratokat kérnek. Kiszelektáltam azokat, amiket képes voltam elküldeni, és már ment is a válasz e-mail. Olyan gyorsan jött vissza a válasz, hogy magam is meglepődtem, érkezett a szöveg: „Sajnos válasza nem tartalmazta az összes szükséges információt. Ahhoz, hogy segíthessünk, kérjük, adja meg nekünk az alábbiakat:” és lelkesen sorolták újra ugyanazt, amit az első levélben.

Céges papíron kértek nyilatkozatot – nincs cég, írtam én, de akkor is kérik

Adószám – nincs cég, írtam én, de akkor is kérik

Munkaszerződés a harmadik féllel – megírtam, nincs harmadik, sőt második fél sincs, csak én vagyok a kattintgatások között elveszett, butuska, szőke nő.

De a legjobban ez tetszett: igazoljam, hogy Kate Pilloy én vagyok. És sikerült igazolnom! :)

Nem akarom hosszú lére ereszteni a harcom részleteit, készítettem „céges papírt”, beszereztem az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülettől írói álnévről szóló igazolást (itt is köszönöm a gyors közreműködésüket), újra és újra leírtam, hogy mi történt és mit szeretnék. Napokon keresztül jött-ment az e-mail, sajnos az övéké mindig így kezdődött:  „Unfortunately, your response didn’t include all of the necessary information. In order for us to help, please provide us with the following.”

Most ott tartunk, hogy mindent lefordítottam angolra az internet segítségével és újra elküldtem nekik. Képzeljétek, két napja nem jött a szokásos válasz. Ennek két oka lehet:

• Elegük van belőlem, és soha többet nem válaszolnak
• Nekiálltak az igazam ellenőrzésének és talán...

Ha lesz folytatás, jelentkezem újra ...

PS: Egyébként őszintén örülök annak, hogy ilyen alapos a Facebook, és nem engedi, hogy bárki hozzáférjen a fiókokhoz és az oldalakhoz, azonban ami számomra elfogadhatatlan, hogy ugyanazt a választ küldték négy nap alatt alsó hangon húsz alkalommal ahelyett, hogy konkrétan leveleznének velem és megírnák, hogy milyen módon tudnám igazolni magam, ha már úgy nem, ahogy ők kérik.