Keresgéltem az interneten, keresem a magyar szerzőket, a magyar amatőr írókat és a magyar kiadókat. Szeretném megtalálni azokat az írótársaimat is, akikkel korábban együtt szerkesztettük az amatőr írok klubját. Így találtam rá egy blogra
Ismerkedem a bloggal, tetszik nekem, ezért megosztom veletek is. Bízom benne, hogy a blog írója nem haragszik meg azért, mert írok róla.
Felmerült egy kérdés az oldalon: miért nem a saját nevünket használjuk, miért veszünk fel sokan írói álnevet.
Nos, ez jó kérdés. Gondolom, mindenkinek van egy válasza és van egy véleménye. Az enyém az, hogy szeretném szétválasztani a magánéletet és az írói létet. Egyébként is sokat bekavar, ha leülök írni, hiszen a hétköznapokat olyankor robotmódban élem, teszem, ami a feladatom, de minden szabadidőmet az írógép vagy most már a laptop előtt töltöm. Olyankor a gondolataim is egész máshol járnak. Ezért úgy gondolom, jobb, ha szétválasztom legalább ezen a szinten a két létet.
Az is benne volt harminc éve a névválasztásban, hogy egy pl. "Kovács Lászlóné" nem biztos, hogy jól mutatott volna a könyvborítón vagy egy plakáton. Közben kiderült, hogy ez a veszély nem fenyegetett, a hírnév elmaradt, egy plakát sem készült a legutóbbi könyvbemutatón.
Nagyszerű dolognak találom, hogy a blog írója bemutatja a magyar írókat, olvassa a könyveiket és véleményt is ír róluk. Vállal előolvasást, segít a könyvíróknak, támogatja a könyvek megjelenését. Erre sokunknak szüksége van. Ismét bebizonyosodott számomra, hogy milyen sokan vannak, akik hatalmas fantáziával rendelkeznek, könyveket, verseket, novellákat írnak és ezeket szívesen megosztják az olvasóikkal. Sokszor gondoltam gyermekkoromban arra, hogy velem van a probléma, amikor szétszórt vagyok és nem a valós világban élek. De azt hiszem nem, sokan vagyunk még így. És milyen csodálatos érzés ez.
Ha gondoljátok, ismerkedjetek meg a bloggal, én érdekesnek találtam.
