Találkoztunk. Mi, amatőr írók, és ti, olvasók.  Együtt voltunk. Mi arról beszéltünk, mennyire szeretünk írni, milyen csodálatos érzés a fantázia világába átlépni, és leírva átadni nektek azt a mesét, ami a fejünkben tombol. Hallgattuk egymást, a könyvekből rövid részleteket olvastunk fel.

Nem történt semmi különös. Egyszerűen csak kellemes volt.

És akkor, különös dolog történt! Kiderült: minden második olvasó, azok közül, aki ott volt, író is. Versek, mesék, élettörténetek lapulnak az ő fiókjaikban is. Érdekes? Dehogy, csodálatos! Egymásra találtunk!

Mindenkinek azt javasoltam, írjon. Engedje, hogy a szavak, melyek a gondolataink közé befészkelődnek, történetté alakuljanak, mesét alkossanak, papírra kerüljenek, másoknak élményt nyújtsanak. Írjatok, olvassatok, élvezzétek azt a csodálatos érzést, amikor a fantázia beindul.

Volt egy találkozó! Nem történt semmi különös. Népszerűsítettük az olvasást, az írást, az amatőr írókat, a regényeket, a verseket. Nem történt semmi különös? Dehogynem! Hatalmas élmény volt számomra. Erőt, biztatást, lelkesedést, energiát kaptam és adhattam.

Köszönöm a szervezőknek, hogy ott lehettem ezen a találkozón, az író társaimnak, akik velem voltak, és nektek, az olvasóknak azt, hogy nyitottak vagytok, olvastok, szerettek és élvezitek az élet apró örömeit.