A teaház sejtelmes fényében Tibor helyet mutatott Eszternek. A lány elfogadta a felkínált párnát, leült és várta, hogy Tibor is mellé telepedjen. Két hónapja ismerték egymást. Két hónapja volt, hogy Tibor a kezdő salsa csoportba belépett, végignézte a táncórát majd az óra befejeztével felajánlotta Eszternek, hogy induljanak együtt a salsa amatőr bajnokságon. Eszter nem is tudta, mit akar a fiú, nem is értette, miért ő. Tibor az ismét felcsendülő dallamra táncba vitte, a salsa minden lépését ismerve vezette a lányt, Eszter pedig mint egy hattyú, forgott körülötte. Nem számított, hogy nem ismeri a lépéseket. A fiú vezette, ő pedig úszott a boldogságban. Mindig erre a pillanatra vágyott, imádta a táncot, érezte a zenét. És most, 24 évesen, mikor már lemondott arról a gyermekkori álomról, hogy valaha táncos lehet, megtörténik a csoda.

Az eltelt két hónapban minden nap gyakoroltak. Tibor tanította, segítette, dicsérte. Udvarias volt és elegáns. Eszter pedig az elmúlt két hónap minden napját élvezte.

És most itt voltak, kettesben, az első randin. Eszter úgy érezte, ez már nem a táncról szól, nem a salsáról, ez kettőjükről szól. Nézte a felette magasodó férfit, ahogy megigazítja a kabátokat a fogason. Tibor nem volt szép férfi, de Eszter annak látta. Kissé kopaszodó, pocakos, szemüveges fiú volt, de kedvessége és udvariassága felülírt minden férfi-ideál elképzelést. És Eszternek ő hozta el a gyermekkori vágyálmot, így nem számított a kopaszodás, a pocak, az izgága tekintet.

Tibor elrendezte végre kabátokat, leült Eszter mellé, elnyúlt a kényelmes babzsákon. A pincérnő szinte azonnal megjelent, gyertyát gyújtott a keskeny teázó asztalkán, itallapot nyújtott át. Mikor magukra hagyta őket, Tibor megszólalt.

- Azért akartam itt veled találkozni, mert szerettem volna elmondani neked egy fontos dolgot – kezdte. Látta, hogy Eszter rá figyel, ezért a lány kezébe nyomta a teaház ajánlatát. – na, válasszál közben! – szólt a lányra, aki a fiúra akart figyelni, nem túlzottan érdekelte a teaválaszték. Tibor folytatta:

- Szerettem volna, hogy tudd, az én döntésem volt az, hogy az elmúlt két hónap minden napján tudjunk találkozni. Mert ha én nem döntök így, akkor most például nem ülünk így kettesben.

- Tudom, persze, hisz te bárkivel indulhattál volna ezen a versenyen, és nagyon köszönöm neked, hogy miattam ennyit gyakoroltál! – helyeselt Eszter.

- Nem erről van szó! Csak azt akartam, hogy tudd, ez az én döntésem volt. Persze tudom, hogy te is választhattál volna mást, például Krisztiánt. – jegyezte meg Tibor, miközben az itallapba olvasott. Eszter meglepődött.

- Krisztiánt? – kérdezte. Eszébe sem jutott az a fiú eddig.

- Igen, tudom, hogy ő egy nagyon helyes férfi és van egy bizonyos kisugárzása, ami vonzóvá teszi.

- Nem is gondoltam rá! – vallotta be Eszter.

- Krisztián egy jelenség. Ahol ő megjelenik, ott azonnal a társaság középpontja lesz. Ha együtt vagyunk én mindig csendben vagyok, mert nem tudom vele felvenni a versenyt! – folytatta Tibor, meg sem hallva a lány szavait. – Tudom persze, hogy én is helyes vagyok, jó vágású, férfias, de Krisztiánnak van egy kisugárzása, ami a táncában is megjelenik. - Eszter meglepődve nézett Tiborra, nem tudta, mit mondhatna, nem is értette, hol tart a férfi. A pincérnő ismét megjelent, rendelésre várt.

- Én még nem döntöttem! – mondta neki Eszter. A pincérnő elfogadta a válaszát, visszavonult.

- Én még nem döntöttem! – nyávogta Tibor Eszter hangját utánozva.

- Most miért vagy ilyen? – csodálkozott rá a lány, hisz eddig Tibor mindig udvariasan, kedvesen viselkedett.

- Csak olyan furcsán mondtad! – visszakozott a férfi. - Egyél nyugodtan valamit, lehet pizzát is rendelni, bár nem hiszem, hogy itt bárki szeretne pizzát enni.

- Nem kérek pizzát! – utasította el a lány. – Annyi minden van itt, nem tudom, melyik teát válasszam.

- Bármelyik jó! – vont vállat Tibor és letéve az itallapot a lány felé fordult. – Szóval azt akartam csak mondani, hogyha úgy döntesz, hogy Krisztiánnal kavarsz vagy vele jársz vagy ilyesmi, az nem baj! – mondta és a lány szemébe nézett. – Nekem mondjuk öngyilkos, de nem baj, mert én csak nyerhetek rajta.

- Miről beszélsz! – ült fel a lány a nagy párnán. – Ezt hallgatni sem bírom!

- Én csak Krisztiánról és a táncról beszélek.

Folytatás a könyvben.