A teaház sejtelmes fényeiben Tibor helyet mutatott Eszternek. A lány elfogadta a felkínált párnát, leült és várta, hogy Tibor is mellé telepedjen. Két hónapja ismerték egymást. Két hónapja volt, hogy Tibor a kezdő salsa csoportba belépett, végignézte a táncórát majd az óra befejeztével felajánlotta Eszternek, hogy induljanak együtt a salsa amatőr bajnokságon. Eszter nem is tudta, mit akar a fiú, nem is értette, miért ő. Tibor az ismét felcsendülő dallamra táncba vitte, a salsa minden lépését ismerve vezette a lányt, Eszter pedig mint egy hattyú, forgott körülötte. Nem számított, hogy nem ismeri a lépéseket. A fiú vezette, ő pedig úszott a boldogságban. Mindig erre a pillanatra vágyott, imádta a táncot, érezte a zenét. És most, 24 évesen, mikor már lemondott arról a gyermekkori álomról, hogy valaha táncos lehet, megtörténik a csoda.

Az eltelt két hónapban minden nap gyakoroltak. Tibor tanította, segítette, dicsérte. Udvarias volt és elegáns. Eszter pedig az elmúlt két hónap minden napját élvezte.

És most itt voltak, kettesben, az első randin. Eszter úgy érezte, ez már nem a táncról szól, nem a salsáról, ez kettőjükről szól. Nézte a felette magasodó férfit, ahogy megigazítja a kabátokat a fogason. Tibor nem volt szép férfi, de Eszter annak látta. Kissé kopaszodó, pocakos, szemüveges fiú volt, de kedvessége és udvariassága felülírt minden férfi-ideál elképzelést. És Eszternek ő hozta el a gyermekkori vágyálmot, így nem számított a kopaszodás, a pocak, az izgága tekintet.

Tibor elrendezte végre kabátokat, leült Eszter mellé, elnyúlt a kényelmes babzsákon. A pincérnő szinte azonnal megjelent, gyertyát gyújtott a keskeny teázó asztalkán, itallapot nyújtott át. Mikor magukra hagyta őket, Tibor megszólalt.

- Azért akartam itt veled találkozni, mert szerettem volna elmondani neked egy fontos dolgot – kezdte. Látta, hogy Eszter rá figyel, ezért a lány kezébe nyomta a teaház ajánlatát. – na, válasszál közben! – szólt a lányra, aki a fiúra akart figyelni, nem túlzottan érdekelte a teaválaszték. Tibor folytatta:

- Szerettem volna, hogy tudd, az én döntésem volt az, hogy az elmúlt két hónap minden napján tudjunk találkozni. Mert ha én nem döntök így, akkor most például nem ülünk így kettesben.

- Tudom, persze, hisz te bárkivel indulhattál volna ezen a versenyen, és nagyon köszönöm neked, hogy miattam ennyit gyakoroltál! – helyeselt Eszter.

- Nem erről van szó! Csak azt akartam, hogy tudd, ez az én döntésem volt. Persze tudom, hogy te is választhattál volna mást, például Krisztiánt. – jegyezte meg Tibor, miközben az itallapba olvasott. Eszter meglepődött.

- Krisztiánt? – kérdezte. Eszébe sem jutott az a fiú eddig.

- Igen, tudom, hogy ő egy nagyon helyes férfi és van egy bizonyos kisugárzása, ami vonzóvá teszi.

- Nem is gondoltam rá! – vallotta be Eszter.

- Krisztián egy jelenség. Ahol ő megjelenik, ott azonnal a társaság középpontja lesz. Ha együtt vagyunk én mindig csendben vagyok, mert nem tudom vele felvenni a versenyt! – folytatta Tibor, meg sem hallva a lány szavait. – Tudom persze, hogy én is helyes vagyok, jó vágású, férfias, de Krisztiánnak van egy kisugárzása, ami a táncában is megjelenik. - Eszter meglepődve nézett Tiborra, nem tudta, mit mondhatna, nem is értette, hol tart a férfi. A pincérnő ismét megjelent, rendelésre várt.

- Én még nem döntöttem! – mondta neki Eszter. A pincérnő elfogadta a válaszát, visszavonult.

- Én még nem döntöttem! – nyávogta Tibor Eszter hangját utánozva.

- Most miért vagy ilyen? – csodálkozott rá a lány, hisz eddig Tibor mindig udvariasan, kedvesen viselkedett.

- Csak olyan furcsán mondtad! – visszakozott a férfi. - Egyél nyugodtan valamit, lehet pizzát is rendelni, bár nem hiszem, hogy itt bárki szeretne pizzát enni.

- Nem kérek pizzát! – utasította el a lány. – Annyi minden van itt, nem tudom, melyik teát válasszam.

- Bármelyik jó! – vont vállat Tibor és letéve az itallapot a lány felé fordult. – Szóval azt akartam csak mondani, hogyha úgy döntesz, hogy Krisztiánnal kavarsz vagy vele jársz vagy ilyesmi, az nem baj! – mondta és a lány szemébe nézett. – Nekem mondjuk öngyilkos, de nem baj, mert én csak nyerhetek rajta.

- Miről beszélsz! – ült fel a lány a nagy párnán. – Ezt hallgatni sem bírom!

- Én csak Krisztiánról és a táncról beszélek.

- Engem nem érdekel most a tánc, és Krisztián sem! - vágta rá a lány kissé idegesebben, mint ahogy szerette volna. Nem akarta Tibort megbántani, de nem értette, miért beszél a fiú ezekről a dolgokról. Tibor látta, hogy Eszter ideges lett a mondandójától, felült, átölelte Esztert. A lány viszonozta az ölelést, és jól esett neki, hogy a férfi ismét figyelmes és kedves.

- Szóval csak ezt akartam mondani. Nyugodtan kavarjatok, nem számít, én mindebből csak profitálok – ismételte, mikor elengedte az ölelésből Esztert. A lány semmit nem válaszolt. Tibor a következő pillanatban felpattant a párnáról. - Most megyek! – mondta és mire Eszter felocsúdott, a fiú magára hagyta a teaház elszeparált szobájában. A pincérnő megjelenésétől tért teljesen magához.

- Nem kérünk semmit, meggondoltuk magunkat! – mondta gyorsan. Magára kapta cipőjét, kabátját és kiszaladt a teaházból. Tibort azonban már nem látta sehol. Tétován nézett szét, nem is tudta, merre menjen, majd lába elindult, vitte gazdáját a táncterem felé. Ott még égtek a fények, a versenyzők gyakoroltak. Eszter az egyik tánctanárnőhöz lépett, udvariatlanul közbeszólt egy beszélgetésbe, elhúzta a többiektől és beszámolt arról, hogy mi történt.

- Tibor kissé furcsa, de nyugodj meg, nem gondolta ezt az egészet komolyan!

- De azt mondta, öngyilkos gondolat, hogy én meg Krisztián együtt vagyunk! – fogalmazta meg félelmét a lány.

- Nem úgy gondolta, furcsa egy kicsit a szóhasználata, de semmit nem jelent. Tibor és Krisztián albérlőtársak, lehet, hogy Krisztián megjegyzett valamit rólad neki, és ez váltotta ki Tiborban ezt a nagy őszinteségi rohamot. Menj nyugodtan haza, holnap gyere edzésre, meglátod, Tibor itt lesz.

Eszter kissé megnyugodva lépett ki a táncterem épületéből. Hazaindult a sötét, de ismert utcákon. Sosem félt, most mégis valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Mintha valaki követné. Megállt egy pillanatra, de semmi zajt nem hallott maga mögött. Újra indult, majd hirtelen megfordult, de senkit nem látott. Mégis, szíve egyre idegesebben remegett, gyomrában kemény görcs alakult. Alig várta, hogy meglássa lakása bejáratát. Szinte szaladva tette meg az utolsó lépéseket. A kapunál megállt, hátrafordult. Senki. „Képzelődöm! Teljesen őrült vagyok! – gondolta, és nyugodtabban tette kulcsát a zárba. Pár perc múlva már a lakása ablakából, a biztonságos szobából nézett le a sötét utcára. Most sem látott senkit az utcán, mégsem tudott megnyugodni. Egész este Tibor szavai foglalkoztatták. Késő este tudott csak elaludni, álmában is az esti események foglalkoztatták. Megjelent Tibor, ahogy táncba hívja, vérvörös ruhában lejtenek a táncparketten, Tibor forgatja a lányt, mosolyog, udvarias és kedves, de szeme izgatottan keresi a lány pillantását. Eszter felé fordul, mosolyogna, de érzi szájában a vér ízét. Tibor irányítja Esztert, forgatja, majd elengedi és a lány Krisztián felé repül, borítva mindenkit, aki útjába kerül. Eszter felriadt álmából. Elaludt, órája nem ébresztette. Sietősen kapkodta magára ruháit, miközben lidérces álmán próbált úrrá lenni. „nincs semmi baja, Tibor él, virul, jól van! – nyugtatta magát fésülködés közben. A munkahelyére épp időre beért, elfoglalta a helyét, mikor a telefonja sms-t jelzett. Tibortól jött, Eszter nagyot sóhajtva nyitotta meg az üzenetet.

- Most már tudod, mennyire szeretlek! – közölte a képernyő.

- Tudom! – súgta maga elé Eszter mosolyogva. Békésen dolgozott egész nap, lidérces álma már nem foglalkoztatta, a fiú üzenete megnyugtatta.

Estére a táncterembe ment, várta Tiborral a találkozást. A fiú Krisztiánnal beszélgetett a nagy tükör előtt, a táncparkett másik oldalán. Mikor meglátta Esztert, felé intett, elmosolyodott. Eszter visszamosolygott, az öltözőbe indult, magára vette vállpántos táncruháját. Mire visszaért a táncparkettre Tibort nem látta, Krisztián indult felé.

- Változás van! – mondta a fiú, mikor hozzá ért. – Tudnád velem folytatni a felkészülést?

- Mi történt, hol van Tibor és Réka, a partnered?

-  Rékát sajnos reggel elütötte egy autó. Nem tudom, hogy történt, kórházban van, súlyos az állapota. Tibor lemondta a versenyt, a munkája miatt el kell utaznia. Ezt a cetlit küldte neked.

Eszter csodálkozva vette át a papírt, kibontotta az apró, szabályos kockákra hajtogatott cetlit. Tibor írását azonnal felismerte. Ennyi állt a papíron:

- Most már tudod, mennyire szeretlek!