Minden úgy kezdődött, hogy a Holnap Magazin kiírt egy pályázatot.

És most itt tartunk, 2025. május 20-án, várjuk, hogy a nyomda elküldje a kész könyveket. Nem gondoltam volna, hogy ez a kisregény lesz a következő megjelenő regényem, hiszen annyi sok kéziratom van. Ám a pályázati kiírás kisregényről szólt. És bár egyszer, 2013-ban e-book formájában megjelent egy könyváruházban, ez a kisregény már egy átírt, átszerkesztett, sokszorosan javított történet.

Az elmúlt napokban többször és újra átolvastuk a Holnap Magazin Kiadójának szerkesztőjével, Bakos Józseffel a kéziratot, javítva a szóismétléseket, a vesszőhibákat, a hirtelen értelmetlenné vált mondatokat. Aztán javítottuk a javítást, visszaírtuk, újraértelmeztük, rájöttünk, mégiscsak jó volt az első változat. 

Sokszor olvasom a kritikákban, hogy mennyi szóismétlés, elgépelés, hiba van a kiadott könyvekben. Én azt gondolom, egy kéziratra sem az író, sem a szerkesztő nem tudja azt mondani, hogy most készen van, tökéletes. Ahányszor kinyitom, beleolvasok, találok egy furcsa szót, amit nem is tudom ki írhatott bele (pedig valószínűsíthetően én), egy szóismétlést, és már megint olyan sok "hogy" van az oldalon, és sok "van" található a bekezdésben, és miért is itt törjük meg a lendületet egy fejezet lezárásával?

Hétfő reggel azt mondtuk, eljött az idő, hogy elfogadjuk, a regény olyan, amilyennek elképzeltem, amilyennek meg szerettem volna írni, amilyennek láttam a gondolataimban, abban a másik világban. A borító is az én elképzelésemet tükrözi. El kell engedni, el kell küldeni a nyomdába. Megtörtént.

Ezúton is köszönöm a Holnap Magazin zsűrijének, hogy beválasztotta a kiadható kategóriába a kéziratot, Bakos József felelős szerkesztőnek, hogy türelmesen együtt dolgozott velem, Herczeg Orsolyának és Maksi Mónikának a borító elkészítését.

Az Ünnepi Könyvhétre megjelenik, az MKMT mozgalom pavilonjában megtalálhatjátok majd a könyvet és ráadásként engem is.

A katepilloy.blog.hu oldalon külön "belelolvasó" is készül a héten, ezáltal kicsit beleláthattok a történetbe.

Itt tartunk most. Izgatottan várom a könyv útjának folytatását, hiszen nemsokára megkapom a legfontosabb kérdésre a választ: szeretni fogja az olvasó a könyvemet?