Módosítás!

Elnézést kérek mindenkitől azért, amiért módosítottam a bejegyzésen. 

Az történt, hogy megosztottam a korábbi blogbejegyzésben a történet tartalmát. Néhányan olvasták már a kéziratot, ők az "előolvasók", akik elmondják a véleményüket, javítási, módosítási javaslatot tesznek nekem. Ők azok, akik segítenek nekem abban, hogy megmondják őszintén, mit és hogyan lenne érdemes javítani, módosítani vagy esetleg érintetlenül hagyni a kéziratban, és megemlítik azt a szót: "olvasható". Ekkor kicsit megnyugszom azzal kapcsolatban, hogy érdemes foglalkozni a kézirattal, békén hagyom a delete gombot és dolgozom tovább a történettel.

Nos, miután itt is jeleztem nektek, hogy új történet készült és kitettem a tartalmat, egy ilyen kedves előolvasó szólt, hogy véleménye szerint módosítani kellene a bejegyzést, mert elveszem a történet élét, és hogy ő nagyon örül, amiért nem látta korábban a bejegyzésemet. Hallgatok rá, a második érv erősen ütött. Köszönöm, hogy figyelt, így a korábbi történet leírása helyett az első fejezet első részét helyeztem be a blogba.    

Készült egy kép is a történethez, megosztom veletek ezt is, gondolkozunk hasonlón, a borítóképpel kapcsolatban.

Új történeten dolgoztam az elmúlt hónapokban, és talán most már elmondhatom, hogy nyugodtan kiadhatom a kezemből. Elküldtem két kiadónak, meglátjuk, mit szólnak hozzá. Hetek, hónapok kérdése...

 Íme egy kis ízelítő a könyv elejéről:

1. fejezet

A barna mellényt viselő férfi semmilyen jelét nem mutatta érzelmeinek, miközben a monitoron nézte az apró, piros pont gyors helyváltoztatását. Bár nem látta, tudta, hogy a lény, amelyet megjelöltek a társai, a fák koronájának szintjén, fáról fára ugrálva halad. Mintha csak a földön szaladna, ügyesen, könnyedén ugrott az egyik ágról a másikra.

– Hihetetlen, hogy nem fárad! – jegyezte meg a mellette álló vadász, akinek az arcán látszott az izgatottság. Harmadik napja üldözték a lényt, most kerültek a legközelebb hozzá.

– Csak idő kérdése! – reagálta le a férfi a legnagyobb nyugalommal a másik aggodalmát és nézte tovább a monitor képernyőjét. A piros pont nem lassult, azonban a kék pontok egyre jobban közelítettek felé minden irányból. Fáradtság nem, de némi tétovázás látszódott a piros mozgásában, valószínűleg már rádöbbent, hogy körbevették. Taktikát változtatott, lassabban mozgott, vagy ugyanazon a fán egyre magasabbra vagy vissza a föld felé, ahol az aljnövényzet talán nagyobb fedettséget nyújthat, ezt a monitor képernyőjéről nem lehetett pontosan megállapítani. Mintha ő maga sem tudta volna, merre találhatja a menekülő utat. Talán lassan felfogta, hogy nincs már sok lehetősége. A vadász úgy gondolta, hogy a préda már látja az üldözőit, kiutat keres. Csakhogy a vadászok gyűrűje egyre szorosabbá vált.

 – Hálót! – morogta maga elé a vadász. Társai nyilván nem hallhatták, de a megfelelő képzésnek köszönhetően mégis azt tették, amit a vezetőjük kívánt. Hangtalanul hullt a perlon anyagból készült, kúp alakú dobóháló. A piros pont egy időre mozdulatlanná vált, azonban a vadászok meglepetésére a csavart kötésű háló nem állította meg, az ónvégű ín megemelését követően a földhöz lapulva kikúszott a csapdából.

– Ilyen nincs! – sóhajtott fel a vadász.

– Magas szintű képzést kapott – tette hozzá a férfi.

– Őt kerestük, ez nem emberi tudás!

– Pedig valószínűbb, hogy igen!

Nézték, ahogy a piros pont eliramlik a kékek gyűrűjéből, majd hirtelen lelassul, megáll, tétován köröz. A vadász megkönnyebbülten felsóhajtott, a férfi ellépett a monitor elől.

– Ennyi volt. Ahogy van információd, kérem! – utasította a vadászt és kisétált a repülőgép keskeny ajtaján. Előtte a hatalmas esőerdő fái magasodtak, a tisztást sűrű aljnövényzet borította. A tér tele volt élettel, energiával. Néhány lépéssel eltávolodott a gép feljárójától, majd egyetlen mozdulattal a szárnyra ugrott, lótuszülésben helyezkedett el. Lehunyt szemmel hallgatta az erdő hangjait.

----

Reménykedem abban, hogy valamelyik kiadó úgy gondolja, érdemes megjelentetni a könyvet. Ha nem, akkor sincs nagy baj, Ha szeretnétek olvasni, írjatok, küldöm a könyvet, hiszen a lényeg az, hogy ti épp úgy élvezzétek a könyveim sztoriját, mint amennyire én élvezem az írását.